Amikor egy párkapcsolatban két ember egymás számára fontossá válik, eleinte talán fel sem merül bennük, hogy elveszíthetik egymást. Aztán ahogy a múlik az idő, mindkét fél ráeszmélhet arra, hogy bár a kötődés erős közöttük, mégis az újdonság vagy később a fiatalság varázsa, csábítása a kapcsolaton kívül egyre nagyobb. Vannak, akik ennek ellenére bíznak saját értékükben, a másikban és természetesen a közösen töltött idő, a közös élmények összetartó erejében. Ezzel szemben mások már a kötődés legkisebb változásától is kétségbe esnek. Csupán az a tény, hogy partnerük másokra is fordít figyelmet, következtetések láncolatát indítja el bennük. A kínzó bizonytalanság szinte az elviselhetetlenségig fokozódhat. Az adott személy akár minden gondolata ide kanyarodhat vissza, megkönnyebbülni soha nem tud, mert ugye a partnertől nem lehet megkérdezni, van-e másik kapcsolata, hiszen hiába mondaná, hogy nincs, ugye, hogy nem hinnénk neki? A féltékenységre hajlamos ember hiába kérdezi meg szerelmét, arról, vajon enged-e a többi potenciális partner csábításának, az hiába próbálja bebizonyítani hűségét, a féltékenykedő ember mindig kételkedik, hite csak ideig-óráig tart. Vajon mi lehet az oka a beteges féltékenységnek? Mert, hogy létezik "egészséges" féltékenység, a partner féltése, ami egyszerűen abból fakad, hogy józanul felmérjük, hányféle csábítás leselkedik kedvesünkre, az bizonyos. Erre nem is vesztegetnék időt, hiszen azt mindannyian átéltük már, és nem igen tudunk mit tenni, amikor a párunk pl. elutazik, vagy este nélkülünk is elmegy szórakozni egyszer-egyszer. Ilyenkor természetes, hogy féltjük, ugyanakkor együtt tudunk élni ezzel a félelemmel, hiszen ismerjük a saját személyünk értékét, azt hogy mi mit jelentünk a másik számára. Aki betegesen féltékeny, az nem tud megnyugodni, hiába, hogy minden jel arra vall, hogy a partnere hű, ő mégis kételkedik. A féltékenysége származhat abból, hogy a személy önmagában is bizonytalan, nem ismeri(el) saját értékeit, kicsi az önbecsülése. Bizonytalansága nem csak önmagára terjed ki, hanem a világra, másokra is. Azután vannak olyan emberek is, akik másokban folyamatosan kételkednek, kutatják a hibáikat, folyamatosan attól tartanak, hogy mások összeesküsznek ellenük, hogy a hátuk mögött megkárosítják őket. A féltékenység nem csak a féltékenykedő fél számára nehezen viselhető, de sokszor a társa is szenved tőle, és akár a kapcsolatuk rovására is mehet az örökös rágalmazás, kérdezősködés. Esetleg tettlegességig is fajulhat a személy reakciója, sőt a gyilkosságok nagyobb része is szerelemféltésből történik. A féltékenység bizonyos szintig lehet jó, hiszen arra ösztökéli a féltékeny felet, hogy tegyen a kapcsolatért, hogy nagyobb odafigyeléssel vegyen részt abban, viszont ha túlzottá válik, a kapcsolatot elmérgesíti, ellehetetleníti.